Két útja van a Zend_Application használatba vételének, attól függően, hogyan kezdjük projektünket. Mindkét esetben egy Bootstrap osztály és egy vonatkozó konfigurációs állomány létrehozása az első. A folytatásban egy projekt Zend_Tool-lal való létrehozása, ezt átugorva pedig a Zend_Application egy létező projekthez való hozzáadása olvasható. A Zend_Application használatba vételének leggyorsabb módja a Zend_Tool munkába állítása a projekt képzéshez. Ez egyúttal létrehozza a Bootstrap osztályt és állományt. Projekt generálásához végre kell hajtani a zf parancsot (*nix rendszereken): Vagy a Windows zf.bat parancsát: zf.bat create project newproject ]]> Mindkettő a következőképp festő projekt szerkezetet alakítja ki: A fenti ábrán a rendszertöltő a newproject/application/Bootstrap.php állományban található, és elsőre a következőképp néz ki: Ezen kívül egy konfigurációs állomány is létrejött newproject/application/configs/application.ini néven, az alábbiakkal: Az összes ebben található beállítás a Zend_Application-nel és a rendszertöltővel történő használat célját szolgálja. Egy másik érdeklődésre számot tartó állomány a newproject/public/index.php, mely meghívja és elindítja a Zend_Application-t. bootstrap() ->run(); ]]> Folytatás az erősforrásokról szóló résznél. A Zend_Application alapjai meglehetősen egyszerűek: Az application/Bootstrap.php állomány létrehozása benne a Bootstrap osztállyal. Az application/configs/application.ini konfigurációs állomány elkészítése az alapvető beállításokkal. A public/index.php átalakítása. Elsőként létre kell hozni a Bootstrap osztályt az application/Bootstrap.php-ban, a következőkkel: Ha ez megvan, el kell készíteni a konfigurációs állományt. Ezen oktatóanyag keretében egy INI stílusú beállítást használunk; ugyanígy használható persze XML vagy PHP is. Az application/configs/application.ini tartalma: Most pedig alakítsuk át public/index.php kapu-szkriptünk. Ha az állomány nem létezik, hozzuk létre, ha igen, cseréljük le a tartalmát: bootstrap() ->run(); ]]> Megfigyelhető, hogy az alkalmazáskörnyezet állandó egy „APPLICATION_ENV” környezeti változót keres, ennek beállítását a webkiszolgálói környezetben ajánljuk. Apache alatt ez megtehető a vhost beállításoknál vagy .htaccess állományban. A public/.htaccess ajánlott tartalma: A fenti átíró szabályok a virtuális kiszolgáló dokumentum gyökére alatti minden állományt elérhetővé tesznek. Ha ez nem kívánatos, a szabályok szigoríthatók. Továbbiakért lásd az Apache weblapjának mod_rewrite fejezetét. Ennél a pontnál a Zend_Application működőképes. A fentieket követve rendszertöltő osztály igénybe vesz, és futtatáskor elindít egy elülső vezérlőt. Azonban minden valószínűség szerint ennél egy kicsit több beállításra lesz szükség. Ebben a részben hozzáadunk az alkalmazásunkhoz két erőforrást. Első körben üzembe helyezzük az elrendezéseket, ezt követően pedig testreszabjuk a nézet objektumot. A Zend_Application-nel érkező erőforrások egyike az elrendezés, mely egy Zend_Layout példány beállításához szükséges konfiguráció megadását várja. Hogy használhassuk, mindössze a konfigurációs állományt kell frissítenünk. Ha még nem tettük, hozzuk létre az application/layouts/scripts/ könyvtárat, benne pedig a layout.phtml állományt. Egy jó elrendezés kezdésképp (ami az utána bemutatott nézettel is összhangban van): doctype() ?> headTitle() ?> headLink() ?> headStyle() ?> headScript() ?> layout()->content ?> ]]> Ennél a pontnál rendelkezünk egy működő elrendezéssel. Most hozzáadunk egy saját nézet erőforrást. A nézet létrehozásakor be akarjuk állítani a HTML dokumentumtípust és egy alapértelmezett értéket a címnek, melyet a HTML dokumentumfejben használhatunk. Mindez eléréséhez Bootstrap osztályt bővítenünk kell egy tagfüggvénnyel: doctype('XHTML1_STRICT'); $view->headTitle('Első Zend Framework alkalmazásom'); // Hozzáadás a ViewRendererhez $viewRenderer = Zend_Controller_Action_HelperBroker::getStaticHelper( 'ViewRenderer' ); $viewRenderer->setView($view); // Visszaadjuk, hogy a eltárolódjon a rendszertöltőben return $view; } } ]]> A fenti tagfüggvény magától végre lesz hajtva betöltődéskor, és biztosítja, hogy a nézet az alkalmazás szükségletei szerint legyen beállítva. A fentiek már elegendők kiindulásnak. A továbblépéshez hozzunk létre erőforrás-tagfüggvényeket, vagy – a teljes újrahasználhatóság jegyében – erőforrás bővítmény osztályokat. Olvassunk tovább!